Két fiatal amerikai látogatott el Székesfehérvárra a hónap utolsó előtti napján, hogy megismerjék a közösségi kertészkedés itteni gyakorlatát. Margot Zuckerman jelenleg a Northwestern University in Chicago (Illinois) végzős hallgatója, aki szakdolgozatát a közösségi kertekről írja és kísérője (Jack Cavanaugh), aki három éve végzett ugyanott. Az utazást (minden költséget) az egyetem finanszírozza (egyfajta ösztöndíjként). A szakdolgozat feltételéül szabták, hogy meg kell látogatnia legalább három kontinensen 8 ország közösségi kertjeit. Járt már Ausztriában, Ugandában és Japánban is. Hazánkban másfél hétig tartózkodtak.
Bennünket úgy talált meg, hogy először eldöntötték, hogy Budapestet útba ejtik (talán a buli-negyed nemzetközi híre miatt). Ezután megkereste a „garden” szó magyar megfelelőjét, majd beírta a keresőbe a „kert” szót és kapott egy hosszú listát. Ebből választotta ki a „kertbarik” honlapunk címét. E-mailt írt és kb. egy hét alatt megszerveztük a találkozást. Ebben oroszlánrésze volt a Szöllősi családnak: a lányok (Hajni és Györgyi) autóval fuvarozták a vendégeket, tolmácsoltak és Irénke azon túl, hogy tájékoztatta őket az egyesület munkájáról, finom ebéddel is várta őket.
Kevésen múlott, hogy az amerikai vendégek összetalálkoztak Bede Csaba magyar egyetemistával, aki a Szegedi Egyetem hallgatójaként szintén a közösségi kertekről ír dolgozatot.(Hihetetlen, hogy milyen meglepő helyzeteket produkál az élet!) Őt elsősorban az érdekli, hogy milyen hatással van az emberi kapcsolatokra a közösségi kertészkedés. Csaba is csütörtökön utazott Fehérvárra, de 2-3 órával korábban, mint Margoték. Kapcsolatunk már több mint egy hónappal korábban kezdődött. Személyes látogatását megelőzte több hosszú telefonos beszélgetést folytatott a két kert bizalmijával Edittel és Irénkével. Ő a saját költségén utazott ide, hogy személyesen is találkozzon néhány kertművelővel.
Mindhárom vendég nagyon kedves volt, rengeteget kérdeztek és nagyon tetszett nekik amit láttak, tapasztaltak.
Mi házigazdák, nagyon örültünk a megkereséseknek (büszkék is vagyunk rá), de kicsit jobban szurkolunk a szegedi fiatalember sikeréért.
