Augusztus 26-án azért utaztunk Szentesre, hogy megismerkedjünk a bolgárkertészek és azok modern örököseik munkájával.
A bolgárkertész a magyar nyelvben elterjedt fogalom: speciális kisüzemi módszerekkel, melegágyi hajtatással és öntözéssel zöldséget termelő kertészt jelöl. A bolgárkertészek a 19. század második felében Bulgáriából települtek be Magyarországra. Módszereik, egyes eszközeik újdonságnak számítottak, ezért az első világháború végéig a zöldségtermesztésben monopolhelyzetet élveztek.
Miért éppen Szentesre települtek? Mert itt a legtöbb a napsütéses órák száma, mert itt korlátlan mennyiségű víz áll rendelkezésre a Tiszából és mert itt nem ritkák a 40 aranykorona értékű földek. Kezdetben káposztát, karalábét, karfiolt termeltek, de később a paprika és a paradicsom vált dominánssá. Sokáig árasztásos öntözéssel termeltek majd később a fólia sátor és még később a termálvizes fűtés hozott forradalmi változást a termelésben.
Az itteni lakosok gyorsan átvették a fogásokat, módszereket. A hatvanas években mintegy 70 helyi kertész alakított egy kertészeti termelőszövetkezetet (téeszcsét), amelynek mai utódja az Árpád Agrár Zrt. ahol ma is 400 főnek biztosítanak állandó munkát. A közös gazdálkodás mellett már az induláskor is szinte mindenkinek volt otthon is zöldséges kertje, fólia sátra.
Házigazdáink Bakó László és fia Gábor voltak. Az apa az egyetem után a „közösben” kezdte és nemrég innen ment nyugdíjba. Közben folyamatosan fejlesztették családi vállalkozásukat. Bakóék is kőzetgyapotos termesztőközegen (talaj nélkül), hidrokultúrában, termálvizes fűtéssel termesztik a paprikát. A tápanyagokat számítógép adagolja az öntözővízhez. Ezzel a módszerrel elérték, hogy két hónap kivételével folyamatosan (csomagolva) szállítanak a nagy kereskedelmi láncoknak. Legújabb folyamatba lévő beruházásuk egy halnevelő telep, amelyben ez év végétől afrikai harcsákat állítanak elő a fóliasátrakból kikerült 30 fok alatti termálvíz hasznosításával.
A Bakó Kft-nél tett látogatás után egy órát sétáltunk Szentes központjában. Megcsodáltuk ezt a takaros kisvárost, ahol a szép épületek között szinte minden talpalatnyi helyet beültettek virágokkal, ahol sok igényes középület, szobor és üzlet található. Szembetűnő volt a város gazdagsága, ami minden bizonnyal az itt élők szorgalmának és a kertészkesésnek köszönhető.
Szentest elhagyva a Tiszakürti Arborétum következet. Az arborétum alapjait a 19. század közepén a grófi Bolza család fektette le. A tiszai ártéren őshonos tölgy-kőris-szil ligeterdő értékes, idős fáinak megtartásával hozták létre pihenőparkjukat. A Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó gyűjtemény mintegy 1500 fajt, fajtát számlál és 60 ha.-on terül el. Ékességei többek között: a 450-500 éves kocsányos tögy, az évszázadosnál is idősebb „hármas platán”, az idős tiszafák és virginiai borókák. Némi csalódást okozott az arborétum túlságosan is „természetközeli” állapota.
A Fehérvár Travel kényelmes buszával fáradtan, de élményekben, tudásban gazdagodva érkeztünk haza.
Szerző: Máthé Ferenc
