„Mert látod, nem vigyáztál,
álmodban elaludtál,
halálodban maradtál,
minket magunkra hagytál.”
(Kiss Tamás)
Fájdalommal tudatjuk, hogy Rátkai Zsuzsanna életének 76. évében örökre elaludt, és az égi mezőkre távozott.
Székesfehérváron született, itt végzett a Hunyadi Mátyás közgazdasági technikumban. Első munkahelye a Központi Statisztikai Hivatal Fejér megyei Igazgatósága volt. Közben elvégezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát, üzemgazdász lett. A 14 év KSH munkaviszony után az OTP Bank, a Budapest Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank és a Magyar Takarékszövetkezeti Bank székesfehérvári fiókjaiban dolgozott. Utolsó munkahelyén a Fejér megyei Rendőr-főkapitányságon 3 évet töltött, onnan ment 2004 júliusában nyugdíjba.
Saját családot nem alapított, nővérének családját segítette. Ezt a segítő készségét a városban több civil szervezet is élvezte.
Aktív tagja volt a Fejér megyei Múzeum Egyesületnek, alapító tagja a Székesfehérvári Kertbarát Egyesületnek.
Zsuzsi 1968 óta rendszeres természetjáró. Több városi egyesület aktív tagja. Munkahelyéből következően a Pénzintézetek Vértes Meteor SE tagjaként tett 1972-ben bronz jelvényes túravezetői vizsgát. 2001 óta a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek is aktív tagja, valamint az Alba Regia SC természetjáró szakosztályának. Minden alkalommal résztvevője volt a városi és megyei természetbarát találkozóknak. A túrákon széleskörű ismereteit szívesen osztotta meg túratársaival. Élő növényhatározóként járta a természetet, és adta tovább megszerzett tudását.
A természetjárásban végzett tevékenységének elismeréséért 2010-ben Fejér megye Természetjárásáért kitüntetést vett át. Nagyon sokoldalú személyiség volt. Imádta a természetet. A májusi balatonkenesei Tátorján túrák az ő nevéhez fűződtek. Teljesítmény túrákon, mint pontőr minden alkalommal részt vett. Különösen szeretett a Tavaszköszöntő és Nyuszitúra „Nyuszi” pontján lenni. Nagyon szerette a gyerekeket, hamar tudott velük kapcsolatot teremteni.
Mint túravezető 15 éven keresztül vállalta, hogy a Zöld Fehérvár program keretén belül a város kisiskolásainak bemutatja a Palotavárosi tavakat és környékét, mint Fehérvár legnagyobb zöldterületét.
A természeti környezetért felelősséget érző természetbarátként részt vett a társadalmi erdei szolgálat munkájában is. A városban aktív volt az Alsóvárosi réti pillangók és lepkék védelmében szervezett civil megmozdulásokon.
Képzettségének megfelelően több civil szervezetben végzett ellenőrző bizottsági, vagy felügyelő bizottsági munkát, mellyel segítette az egyesületek szabályszerű működését.
Nyugdíjas évei is igen eseménydúsan teltek. Fehérvár kulturális eseményeit figyelemmel kisérte. Minden érdekelte: irodalmi esteken, hangversenyeken, ismeretterjesztő előadásokon rendszeresen részt vett. Nagyon sok tudást halmozott fel, melyet szívesen megosztott ismerőseivel és barátaival. Közösségi ember volt, egy két jó szava minden bajban lévő embertársa felé volt. Egyik legszebb emberi tulajdonága volt a segítőkészség. Ha valakinek tudomása szerint segítségre volt szüksége igyekezett a problémát csendben megoldani.
A város szélén volt egy kis kertje, szabadidejének nagy részét ott töltötte. Igyekezett ottani feladatait is önállóan megoldani, de ha szívességet kért, akkor vagy a kertjében termett gyümölccsel, zöldségekkel vagy saját készítésű lekvárral, illetve saját készítésű folttechnikás ajándékkal fejezte ki háláját az illetőknek.
„Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem cseng a telefon mindig én leszek, aki nem hív.” (Fannie Flagg)
Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat.
(Republic)
Emléked szívünkben megőrizve búcsúznak Tőled
Barátaid
